Stagfláció: mi ez, és hol tart Európa?

A stagfláció a gyenge növekedés és a magas infláció egyidejű fennállását jelölő szó. Az EKB azt írja, hogy a kifejezésnek „nincs egységes meghatározása”, és az oldal elkészítésekor átnézett EKB- és IMF-szövegek egyike sem állapít meg számszerű küszöbértéket az inflációra, a növekedésre vagy a munkanélküliségre. Ez az oldal ezért nem dönti el, hogy Európa stagflációban van-e. A legfrissebb adatokat a meghatározások és az 1970-es évek adatai mellé teszi, a megítélést pedig az olvasóra hagyja.

2026 augusztusában az euroövezet inflációja 3,2% volt (az Eurostat szeptemberi gyorsbecslése szerint 3,8%), a reál-GDP a második negyedévben 1,2%-kal volt magasabb az egy évvel korábbinál, a munkanélküliség pedig 6,4%, szemben az egy évvel korábbi 6,3%-kal.

Mit jelent a szó?

A szót az alsóházban 1965. november 17-én használta Iain Macleod, aki egy gazdasági ügyekről szóló vitában az ellenzék módosító indítványát terjesztette elő. Azt mondta, hogy az ország most „mindkét világ legrosszabbját” kapta, „nemcsak inflációt az egyik oldalon vagy stagnálást a másikon, hanem mindkettőt együtt”, később pedig beszélt „egy olyan időszakról, amelyet én »stagflációnak« nevezek” (Hansard).

A mai intézmények hasonló szavakkal írják le, de nem azonosan: az EKB a stagnáló kibocsátást említi, az IMF Finance & Development című folyóiratának egyik portréja a növekvő munkanélküliséget, egy IMF-blog pedig a lassú növekedést.

• Az EKB: „A »stagfláció« kifejezésnek nincs egységes meghatározása, de a stagnáló kibocsátás és a tartósan magas infláció egyidejű jelenlétével szokás összefüggésbe hozni” (EKB Gazdasági jelentés, 4/2022). Ebben a keretes írásban az EKB azt vizsgálta, hogy a magánszektor (a fogyasztók és a hivatásos előrejelzők) várt-e stagflációs időszakot, három feltétel alapján: az inflációs várakozások magasak, vagy olyan szintre emelkednek, amely nem egyeztethető össze az EKB 2%-os árstabilitási céljával; a gazdaságtól stagnálás vagy recesszió várható; és mindkettő várhatóan legalább két évig tart. E három feltételhez az EKB a 2%-os célon és a kétéves időhorizonton túl nem szabott meg számszerű értékeket.
• Az IMF: a Finance & Development folyóirat Robert Gordon közgazdászról szóló portréja az 1970-es évek „stagflációját” „az infláció és a munkanélküliség egyidejű növekedéseként” írja le, amely megkérdőjelezte azt a Phillips-görbe szerinti nézetet, hogy a magasabb infláció alacsonyabb munkanélküliséggel jár együtt (IMF, 2017). Egy IMF-blog az 1970-es évek olajárrobbanásait „követő magas inflációról és lassú növekedésről” beszél, amelyek „stagfláció néven ismertek” (IMF, 2022).

Az említett összetevők tehát: a magas vagy emelkedő infláció; a gyenge kibocsátás (az EKB szavaival stagnáló vagy recesszióban lévő, az IMF blogja szerint lassú növekedés) vagy a növekvő munkanélküliség (az IMF 2017-es portréja); az EKB megfogalmazásában pedig a tartósság. Az EKB célja a 2%-os infláció középtávon, és ehhez való elkötelezettsége szimmetrikus. A források egyike sem mondja meg, milyen magas számít magasnak, és milyen gyenge gyengének.

Az 1970-es évek számokban

Az 1970-es évek időszakát az 1973–74-es és az 1979-es olajársokk jellemezte, bár az infláció már az első sokk előtt is emelkedett (EKB Havi jelentés, 2000. november). Az Arab Kőolaj-exportáló Országok Szervezete 1973. október 19-én olajembargót rendelt el az Egyesült Államokkal szemben, és 1974 januárjára az olaj ára majdnem megnégyszereződött: hordónként 2,90 dollárról 11,65 dollárra emelkedett a Federal Reserve történeti áttekintése szerint. 1979-ben, nagyjából az iráni forradalom idején, az olajárak ismét emelkedtek: 1979 áprilisa és 1980 áprilisa között több mint megduplázódtak (Federal Reserve). A Fed saját leírása szerint az infláció és a munkanélküliség egyaránt „elfogadhatatlanul magas” lett, és a korszakot a „stagfláció” korának nevezi.

Az Európai Bizottság AMECO adatbázisa öt nagy gazdaságra adja meg a számokat:

1975-ben a reál-GDP mind az öt gazdaságban csökkent, a munkanélküliség mind az ötben magasabb volt, mint 1974-ben, az infláció pedig 5,9% és 24,2% között mozgott. 1980-ban a kibocsátás az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban csökkent, a másik háromban nőtt, az infláció 5,4% és 21,1% között volt. Az 1999-ben az euroövezetet alkotó 11 országra az EKB 13,2%-os átlagos fogyasztói árinflációt közöl 1974-re, és 5,7%-os munkanélküliséget 1979-re, amely 1973-ban még 2,8% volt.

Az AMECO fogyasztóiár-indexe a nemzeti index, az inflációs rátákat az euroflation számította ki belőle, a német munkanélküliség pedig a nyugatnémet idősor. Ezek a számok értékről értékre nem hasonlíthatók össze az alábbi harmonizált HICP-vel és az ILO-módszertanon alapuló adatokkal.

2022-ben az EKB és egy IMF-blog is felsorolta az 1970-es évekhez képesti különbségeket. Az EKB keretes írása az alacsonyabb olajfüggőséget (de a magasabb gázfüggőséget), a kevésbé formális bérindexálást, valamint egy olyan monetáris politikai stratégiát említett, amely világosabban az inflációs várakozások lehorgonyzására és az infláció középtávú 2%-ra való visszavezetésére irányul. Az IMF-blog hozzátette, hogy az olajintenzitás, vagyis az egymillió dollárnyi GDP-hez szükséges hordók száma az 1973–74-es áremelkedési sokk idején nagyjából 3,5-szer magasabb volt, mint 2022-ben.

Az euroövezet 2008 óta ugyanazzal a három számmal

Az Eurostat éves adatai az euroövezetre (21 ország, a jelenlegi összetétel szerint) a 2008 óta kiemelkedő évekre: minden olyan évre, amikor a reál-GDP csökkent (2009, 2012, 2013 és 2020), a két legmagasabb inflációjú évre (2022 és 2023), valamint a legutóbbi teljes évre.

Ebben a táblázatban csak 2012 teljesíti mindhárom mércét: az infláció meghaladja az EKB 2%-os célját (2,5%), a reál-GDP csökken (−0,9%), a munkanélküliség pedig nő (a 2011-es 10,3%-ról 11,6%-ra). Ezek a mércék az oldal saját választásai, nem az EKB vagy az IMF küszöbértékei, és másfajta választás másfajta választ ad. 2022-ben és 2023-ban az éves átlagos infláció 8,4% és 5,5% volt, a reál-GDP 3,7%-kal és 0,4%-kal nőtt, a munkanélküliség pedig 6,7% és 6,5% volt. Az, hogy ezen évek bármelyike megérdemli-e a szót, olyan megítélés, amelyről a fenti források nem döntenek.

A három szám ma, országonként

A táblázat az euroövezetre és 21 tagállamára mutatónként egyetlen időszakot használ: az inflációt 2026 augusztusára (a szeptemberi gyorsbecsléseket az október 16-i teljes közzétételig kihagytuk), a reál-GDP növekedését 2026 második negyedévében az egy évvel korábbi negyedévhez képest, valamint a munkanélküliséget 2026 augusztusában és annak változását 2025 augusztusához képest (Írország szeptemberi munkanélküliségi adatát kihagytuk, hogy minden ország ugyanazt a hónapot mutassa).

Mércénként külön számolva a 21 ország közül 19-ben augusztusban az infláció az EKB 2%-os célja fölött volt, egy országban 2,0%-on állt, egy országban pedig alatta maradt. A reál-GDP 20 országban volt magasabb az egy évvel korábbinál, egy országban alacsonyabb: Írországban (−0,4%). A munkanélküliség 10 országban volt magasabb az egy évvel korábbinál, egy országban változatlan, 10-ben pedig alacsonyabb. A táblázatból ellenőrizhető bármely olyan kombináció, amelyet Ön lényegesnek tart.

Hogyan olvassuk az oszlopokat:

• Az infláció a HICP éves rátája; az országrangsor minden országot felsorol. Az euroövezet szeptemberi gyorsbecslése (3,8%) az Eurostat korai becslése, a teljes szeptemberi közzététel 2026. október 16-án várható. A maginfláció és a főmutató összevetése megmutatja, hogy a ráta mekkora részét adja az energia.
• A reál-GDP az Eurostat volumensorozata (láncolt volumenek, az előző év azonos negyedévéhez viszonyított változás, szezonálisan és naptárhatással kiigazítva). Az Eurostat 2026. október 12-i állapot szerint a 21 nemzeti adatból kilencet (Belgium, Bulgária, Németország, Görögország, Spanyolország, Horvátország, Luxemburg, Hollandia és Portugália) jelölt előzetesnek. Írország GDP-je a multinacionális vállalatok tevékenységével ingadozik: statisztikai hivatala olyan mutatókat tesz közzé, mint a Modified Final Domestic Demand és a Modified Total Domestic Demand, amelyek saját szavaival „kiszűrik a globalizáció GDP-t torzító hatását” (CSO), az oldal adatai szerint (Eurostat) pedig az ír GDP 2026 első negyedévében 13,4%-kal volt alacsonyabb az egy évvel korábbinál.
• A munkanélküliség a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet meghatározását követi: a 15–74 éves, munka nélkül lévő, az elmúlt négy hétben munkát kereső és két héten belül munkába állni képes személyeknek a munkaerőhöz viszonyított aránya. Az Eurostat fő sorozata szezonálisan kiigazított, kivéve, hogy Németországra és Hollandiára helyette trendadatot közöl, Finnország esetében pedig a trendadat a fő mutató. A táblázat minden országra azt a sorozatot használja, amelyet az Eurostat szezonálisan kiigazítottként vezet (Németország és Hollandia esetében ezek az értékek a trendadatok); Finnországnál a táblázat a szezonálisan kiigazított 9,9%-ot mutatja az egy évvel korábbi 10,1%-kal szemben, a trendsorozat pedig 10,3%-ot az egy évvel korábbi 9,9%-kal szemben. A munkanélküliség nem hasonlítható össze a regisztrált munkanélküliséggel.

Mit mondott az EKB és az IMF 2026 áprilisában?

Christine Lagarde, az EKB elnöke kétszer kapott kérdést a stagflációról a 2026. április 30-i sajtótájékoztatón. Első válasza: „úgy látjuk, hogy elég népszerű stagflációról beszélni... úgy gondoljuk, jobb, ha az 1970-es évekre hagyjuk... Tehát nem alkalmazzuk a stagfláció kifejezést, ezt a hatásvadász szót a jelenlegi körülményekre, mert tényleg úgy gondoljuk, hogy az az 1970-es évek helyzetéhez kötődik” (EKB-átirat). Szavai szerint az 1970-es években tartós infláció, nagyon magas munkanélküliség és olyan monetáris és fiskális keretrendszer volt, „amelynek semmi köze nem volt ahhoz, ami jelenleg van”.

Az IMF kutatási igazgatóját 2026. április 14-én az 1970-es évek tanulságairól kérdezték, „hogy elkerülhessük az esetleges stagflációt”. Ő maga nem használta a szót. Azt mondta, hogy még ha a konfliktus aznap véget is érne, a sokk a piacról kivont olaj mennyiségét tekintve „összemérhető az 1974-es olajársokkal”, hogy a világgazdaság „ma sokkal kevésbé olajfüggő, mint akkor volt”, és hogy „az akkori időszak tanulsága az, hogy nem szabad hagyni, hogy egy energiasokk tartós inflációs problémává váljon” (IMF).

Ezek az intézmények saját megállapításai. Ez az oldal nem foglal állást.

Hogyan használjuk magunk a számokat?

• Először válasszuk ki a mércéket. A legegyszerűbb az infláció az EKB 2%-os céljához, a növekedés a nullához, a munkanélküliség az egy évvel korábbi szinthez képest. A források egyik küszöbértéket sem adják meg, és másfajta választás megváltoztatja a választ.
• Nézzük az időtartamot. Az EKB 2022-es keretes írása legalább kétéves időszakot kért, nem egyetlen negyedévet. Az euroövezeti oldalak minden sorozatot időben mutatnak: infláció, GDP-növekedés és munkanélküliség.
• Figyeljünk arra, mi hajtja az inflációt. Az energiaárak ugrása a főmutatót jobban megemeli, mint a maginflációt, és a kettő eltérő történetet mesélhet.
• Ne feledkezzünk meg a revíziókról. A GDP-becsléseket újabb adatok beérkezésével módosítják, és az Eurostat revíziós elemzéseket tesz közzé.

Röviden

• A stagflációnak nincs egyetlen elfogadott meghatározása, és a vizsgált EKB- és IMF-szövegek nem adnak számszerű küszöbértéket. Az EKB a stagnáló kibocsátáshoz és a tartósan magas inflációhoz köti; az IMF kiadványai az 1970-es évek időszakát növekvő munkanélküliséggel járó inflációként (a Finance & Development 2017-es portréja) vagy lassú növekedéssel járó inflációként (egy 2022-es blog) írják le.
• 1975-ben a reál-GDP öt nagy gazdaságban csökkent egyszerre, miközben az infláció 5,9% és 24,2% között mozgott.
• 2026 augusztusában az euroövezet inflációja 3,2%, a 2. negyedéves reál-GDP-növekedés 1,2%, a munkanélküliség 6,4% volt, az országok között nagy eltérésekkel.
• Az EKB elnöke 2026. április 30-án azt mondta, hogy az EKB nem alkalmazza a szót az akkori körülményekre. Ez az oldal nem von le saját következtetést.

Források: Eurostat (HICP: prc_hicp_minr és prc_hicp_ainr; reál-GDP: namq_10_gdp és nama_10_gdp; munkanélküliség: une_rt_m és une_rt_a; az EA21 euroövezet és a 21 tagállam, letöltve 2026. október 12-én); az Európai Bizottság AMECO adatbázisa; a Federal Reserve History esszéi; EKB Gazdasági jelentés 4/2022, EKB Havi jelentés 2000. november, az EKB 2026. április 30-i sajtótájékoztatója és 2025. június 30-i stratégiai közleménye; IMF Finance & Development (2017. június), IMF-blog (2022. május 5.) és a WEO-sajtótájékoztató (2026. április 14.); az Egyesült Királyság parlamentjének Hansardja; az ír Central Statistics Office. Az euroflation független adatkövető oldal, nem áll kapcsolatban az EKB-val, az Eurostattal, az IMF-fel vagy az EU-val. Az oldal tartalma nem minősül pénzügyi tanácsadásnak.