Miért marad makacsul magas a fiatalok munkanélkülisége Spanyolországban

Bármelyik hónapot nézzük, egy minta alig változik az európai munkaerőpiaci adatokban: Spanyolország ifjúsági munkanélküliségi rátája az uniós rangsor élén vagy annak közelében áll, és rendszerint jóval több mint kétszerese a teljes munkaerő rátájának. Így volt ez a válság éveiben, amikor meghaladta az ötven százalékot, és így marad a fellendülések idején is. Az a szám, amely minden ciklust túlél, nem ciklikus szám — a munkaerőpiac felépítéséről árulkodik.

Mit mér valójában ez a szám?

Először is ott a definíciós csapda. Az ifjúsági munkanélküliségi ráta a munkanélküliek aránya a 15–24 évesek között, akik a munkaerő részét alkotják — dolgoznak vagy aktívan keresnek munkát. A legtöbb ilyen korú ember iskolába vagy egyetemre jár, és egyik csoportba sem tartozik, így a nevező kicsi, a ráta pedig drámainak tűnik. Az alternatív mérőszám, az ifjúsági munkanélküliségi arány — a munkanélküli fiatalok részesedése az összes fiatalból — mindenhol jóval alacsonyabb. Spanyolország mindkét mutató szerint rosszul áll, tehát a probléma valós, de az eltérő diákarányú országok rátáinak összevetése eltúlozza a különbségeket. Ezt minden rangsornál, így ezen az oldalon is érdemes szem előtt tartani.

A kétszintű szerződéses gépezet

A legmélyebb ok a spanyol munkaerőpiac régóta fennálló kettőssége. Évtizedeken át a már beágyazott munkavállalóknak erős védelemmel járó határozatlan idejű szerződésük volt, miközben az új belépők — vagyis a fiatalok — rövid, határozott idejű szerződések között váltottak. A munkaadók ideiglenesen felvettek, a szerződés lejártakor elküldtek, majd újra felvettek embereket; minden visszaeséskor szinte teljes egészében a fiatal munkavállalók viselték az alkalmazkodást. A 2021-es munkaerőpiaci reform erősen korlátozta az ideiglenes szerződéseket, és a tartós formák felé terelte a felvételeket. Azóta jelentősen csökkent az ideiglenesen foglalkoztatott fiatalok aránya, és vele együtt javult a munkanélküliségi ráta. A gépezet azonban negyven évig működött, az öröksége pedig lassan halványul el a készségekben és a munkaviszony hosszában.

Szezonalitás, ágazatok és iskolázottság

Erre még három tényező rakódik. Spanyolország gazdasága a turizmusra és a vendéglátásra támaszkodik, olyan ágazatokra, amelyek rövid szezonális szerződésekkel tömegesen vesznek fel és küldenek el fiatal munkavállalókat. A korai iskolaelhagyás, bár sokat javult, olyan évjáratokat hagyott maga után, amelyek képzettsége nem felel meg a munkaadók mai igényeinek. A munkanélküliség emellett erősen regionális — délen rendszeresen jóval magasabb a fiatalok rátája, mint Baszkföldön vagy Madridban, így az országos szám két eltérő munkaerőpiacot átlagol.

Miért számít Spanyolországon túl is?

Az ifjúsági munkanélküliség a leghosszabb árnyékot vető munkaerőpiaci mutató: a pályakezdéskori munkanélküli időszakok évtizedekre rontják a béreket és az elhelyezkedési kilátásokat — a közgazdászok ezt hegesedésnek nevezik. Ez az a szám is, amelyen az euróövezet egységes kamatlába a legkevésbé tud változtatni: az EKB hűtheti vagy élénkítheti a keresletet, de nem írhatja át a munkajogot Madridban. Ez a megosztás — monetáris politika Frankfurtban, nemzeti munkaerőpiaci intézmények — magyarázza, miért marad fenn a tagállamok közötti különbség.

Hogyan olvassuk a havi adatot?

Az oldal Spanyolország ifjúsági munkanélküliségéről az Eurostat harmonizált havi rátáját mutatja a rangsor összefüggésében. Három szokással érdemes olvasni: az irányt vessük össze az euróövezeti átlaggal, ne a szintre összpontosítsunk; a turisztikai szezon körül a kiigazított adatokban is számítsunk szezonális zajra; és az egypontos vagy nagyobb, tartós elmozdulást tekintsük jelnek, ne az egyes hónapokat. A szint szerkezeti okokból magas marad; a hír a trendben rejlik.