Miért mutat mást az ír infláció, mint amit Dublinban éreznek

Írország rendszeresen az euróövezet egyik legfurcsább inflációs történetét produkálja: a harmonizált ráta a rangsor nyugodt végén lehet, miközben a közbeszéd szerint a megélhetési költségek súlyos terhet jelentenek. Egyik fél sem téved. A HICP pontosan azt méri, amit állít — az ír háztartások által leginkább érzett kiadások közül pedig több vagy részben kívül esik rajta, vagy szokatlanul erősen érinti Írországot.

A lakhatási rés az indexben

A HICP tartalmazza a bérleti díjakat és a lakásfenntartást, de nem tartalmazza az otthon megvásárlásának és birtoklásának költségét — sem a lakásárakat, sem a jelzáloghitelek kamatát. Ez tudatos, az egész EU-ra kiterjedő módszertani döntés (a saját tulajdonú lakás részben befektetés, egységes kezelése pedig valóban nehéz az országok között). A legtöbb országban a kihagyás elfogadható. Írországban azonban — ahol gyorsan emelkednek a lakásárak, a magas bérleti díjak Dublinban összpontosulnak, a lakáshiány pedig az országos politika középpontjában áll — éppen az a költségnyomás marad ki, amelyet az emberek a legerősebben éreznek. Írország nemzeti CPI-je, amelyet a statisztikai hivatal szintén közöl, tartalmazza a jelzálogkamatokat, ezért időnként erősen eltért a HICP-től. Amikor egy ír olvasó túl alacsonynak érzi a hivatalos számot, rendszerint ez a mechanizmus áll mögötte.

Európa egyik legmagasabb árszintje

A két kép közötti második magyarázat: az infláció a változás sebessége, nem az árak szintje. Írország fogyasztói árszintje az EU legmagasabbjai közé tartozik — az élelmiszerek, a szolgáltatások, a biztosítás és a vendéglátás ára egyaránt a mezőny felső részében van. Egy ország lehet nagyon drága, és közben mutathat alacsony inflációt, ha az árak erről a magas bázisról lassan nőnek. Az az életérzés, hogy „itt minden drága”, és a rangsor közepén álló inflációs ráta ugyanaz a tény két szemszögből.

A klub legnyitottabb gazdasága

Írország gazdasága rendkívül nyitott, a multinacionális vállalati szektor pedig aránytalanul nagy. Az infláció szempontjából a nyitottság azt jelenti, hogy az importárak, a világpiaci energiaárak és a fonthoz kötődő kereskedelmi folyamatok gyorsan átgyűrűznek az ír árakba — Írország erősen megérezte a 2022-es energiaválságot —, ugyanakkor a kereskedhető termékek hatalmas aránya tompítja a belföldi bér–ár spirált. És egy figyelmeztetés mindenkinek, aki általában ír adatokat olvas: a multinacionális cégek elszámolásai közismerten torzítják a fő GDP-adatot, ezért az ír gazdasági aktivitást gyakran módosított mutatókkal értékelik. A HICP nem torzul így — tényleges fogyasztói árakat mér —, de olyan számokkal osztozik a címlapokon, amelyek igen.

Mihez érdemes hasonlítani Írországot

Írország számára nem csak az euróövezeti átlag jelent igazságos összevetést. Az importenergiától való függés miatt Hollandia és Belgium hasznos viszonyítási pont a sokkévekben; a lakhatási költségek vakfoltja pedig azt jelenti, hogy a bérleti díjak (amelyek szerepelnek a HICP-ben) külön vizsgálva többet mondanak Dublin valóságáról, mint egyetlen főmutató.

Hogyan olvassa az ír oldalt ezen a webhelyen

Az ír oldal a harmonizált rátát mutatja — azt a számot, amely azonos definíció alapján számolva valóban összehasonlítható minden uniós ország között. Arra használja, amire a legalkalmasabb: Írország elhelyezésére az európai rangsorban és az irány követésére. Ha pedig a megélt megélhetési költség és a közölt ráta eltér, emlékezzen a két állandó okra — az index nem árazza a lakásvásárlást, és a magas árszint mérsékelt inflációval is együtt járhat.